Vihar

Az utolsó bejegyzés a tavaszról szólt. Napsütésről, az éledő természetről.

Teljes meggyőződéssel vártam, hogy most megtörténik a csoda. Most jönni kell valami nagyon jó dolognak. Éreztem, ahogy a napfény feltölt energiával, hogy szétárad bennem a melegség, egyre gyorsabban áramlik a vér az ereimben. Mint a gyík, aki kifekszik egy kőre és várja, hogy elérje a kellő hőmérsékletet az induláshoz. (az előző tyúkos hasonlathoz képest ez előrelépés… 🙂 ) Mosoly terül az arcomon, kedves és segítőkész vagyok mindenkivel. Örülök mindennek… virágnak,fának, madárnak, kutyának, macskának, még a napozó hőscincért is lefényképeztem: “milyen szép!!!”  Nagy változások előtt állok, teljes izgalomban várom az eseményeket, gombóccal a gyomromban. Azzal a jóféle gombóccal. Mikor várod, hogy felülhess a hullámvasútra vagy lecsúszhass a csúszdán. Ilyenkor megint gyereknek érzem magam. Felfokozott állapotban, idült vigyorral várom, hogy megtörténjen a csoda…

Na ekkor érkezik meg a vihar. A nap elbújt , hatalmas szél söpör végig mindenen.

A gyík teste elkezd lehűlni. Lassul a vérkeringése és elkezd fázni. A teste és ezzel együtt a lelke is. A szél a fákat tépázza, tépi a virágok szirmait, a madarak keservesen próbálnak felszállni és fennmaradni. Minden és mindenki próbál elbújni, menedéket keresni. Összehúzod magad és vacogsz. Fázol. Ekkor újra jön az érzés… a gombóc. A gyomrodban. De ez most más, mint a korábbi. Ez nehéz, mint a szikla. A gyomrod közepén érzed ahogy az egész tested összehúzza. Mint a fekete lyuk, szívja  belőled az energiát. Megdermedsz. Rettegsz. Eszedbe jut minden, ami veled és körülötted történik. Tudod, hogy minden döntésednek nagy a tétje. Most mi legyen? Mit csinálj? Igazi vihar. Kavarognak a gondolatok a fejedben  és az érzések a szívedben. Néha összetalálkoznak és akkor van igazi káosz. Szedd össze magad !!!

Egy ilyen szűkölés közben találtam rá a blogom mottójára:

“Ne várd meg hogy elmúljon a vihar, inkább tanulj meg táncolni az esőben!”

Azóta is próbálok e szerint élni és cselekedni. Azt hiszem, amikor sikerült ezt a bölcseletet  zsigerig magamba szívni és elkezdeni hinni benne, akkor váltam igazán felnőtté. És elkeserítő, de a felnőtté válás nem kor függvénye. Agyban kell eldőlnie. Az első lépés ezen az úton, ha vállaljuk a felelősséget a tetteinkért és a döntéseinkért. Még akkor is, ha ezek rosszul sülnek el, mert tanulni és bölcsebbé válni a tapasztalatszerzésből lehet.

A legfontosabb, hogy minden vihar véget ér egyszer. Elvonulnak a felhők , előbújik a nap és tényleg megérkezik a csoda….

mert ekkor feltűnik a természet egyik legszebb ajándéka. A szivárvány.