Megjött a vihar és vacogva remegek,
A szél tombol és érzem elveszek.
Várom hogy tépjen húsomba, az eső csapjon arcomba,
Büntess és vigyél magaddal, ne hagyj egyedül a fájdalommal.
Karom a magasban fohászra, villám erejét kérve,
Szabadíts meg a magánytól , veszejts el végre.
Kezdeném táncom,de a fagy megbénít,
Kiáltanék, de tehetetlenség megnémít.
Segítsetek, hozzatok megváltást,
Napfényt az esőre,
Reménnyel tudjak nézni a jövendőre.
Küldj kérlek jelet, mutasd meg magad,
Szabadíts rám boldogság hadat.
Taníts a mosolyra, a szépséges létre,
Mutasd az utat előre,
Had higgyem nem vagyok egyedül,
Hogy a szeretet létezik, itt van legbelül.
Lesz aki befogadja, s aztán nekem visszaadja,
Egymás tükrei leszünk
S így élhetjük le rövidke életünk.