Gondoltam a szerelemre

Gondoltam a szerelemre, elképzeltem hogy milyen,

Oly rég volt az érzés, nem emlékszem semmire.

Elképzeltem melegét, reményt hozó fényét,

Csodálatos illatát, mely elhozza a békét.

Gondoltam a szerelemre, elképzeltem hogy milyen,

Mint patak, mely hűvös és tiszta,

Rólam a fullasztó port lemossa,

Tikkasztó melegben enyhíti szomjam, 

Sodor magával testemet óvva.

Gondoltam a szerelemre, elképzeltem, hogy milyen,

Mint tavaszi rét, mely szépségével hívogat,

S szivárvány színű virága ölelve simogat,

Hol fáradtan megpihenve melegít a nap sugara,

S maradásra bír az anyaföld melege.

Gondoltam a szerelemre, elképzeltem, hogy milyen,

Mint őszi erdő, mely hatalmas fáival tiszteletet ébreszt,

S koronája elkápráztat ezer színével,

Ismeretlen útjai barangolásra hívnak,

Hogy a felfedezés örömét tanítsa.

Gondoltam a szerelemre, elképzeltem, hogy milyen,

S a képzelet valóság lett,

Mert itt állsz mellettem, velem,

Most már tudom milyen, már érzem,

Egyszerű, őszinte és tiszta.