<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Esőtánc</provider_name><provider_url>https://esotanc.cafeblog.hu</provider_url><author_name>D.Raindance</author_name><author_url>https://esotanc.cafeblog.hu/author/vb/</author_url><title>Megtört a jég!</title><html>Megtört a jég!!!

Az enyém. Több mint 6 hónapja rám tört az érzés, miszerint kikívánkozik belőlem valami...  És itt most nem a vacsorámról beszélek.

Egyszerűen arról van szó, hogy megteltem. Magammal... és a világgal. Annyi minden történik körülöttünk szűken és tágan, mármint környezetileg, hogy ember legyen a talpán aki ezt mind be tudja fogadni, hát még feldolgozni. Némely egyedtől és eseménytől szinte a hideg futkos a hátamon. És akkor még jól jártam.

Na de visszatérve a kikívánkozáshoz. Szóval arra jutottam, hogy kiírom magamból a... mindent. Érzést, véleményt. Anno kiscsirke koromban (lásd kamaszleány :)) voltak szárnypróbálgatásaim, ami a koromnak betudhatóan, hát hogy is mondjam... kissé sötét, borongós, depis? hangulatúra sikeredett. Asszem ez ebben a korban normális. Mindenesetre megmaradt a cipős dobozban, amiben gyűjtöttem ezeket a hangulat kivetítéseket. Aztán az évek teltével a hormonok száma normalizálódott (vagy csak megszoktam a mennyiségét). A lényeg az, hogy beálltam a tömegek soraiba és én is rabigába hajtottam a fejem. Mint ahogy az elvárható egy normális társadalom normális keretei közt élő átlag birkánál.

Na de vége! Ennyit bírtam. A társadalom nem normális. A keretei meg végképp nem. A birka stimmel. Mielőtt bárki is megsértődik, e csoport alá tartozunk mindannyian. Ezt bővebben máskor.

Hogy ezt miért osztom meg mindenkivel? Mert úgyis csak az olvassa akit érdekel. Akit meg nem? Valószínűleg ő mást olvas. :) Mindenesetre nekem ez most tényleg egy nagy dolog.

Jégtörés! Jön a tavasz...

&nbsp;

&nbsp;

&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>